"Soha nem mondtam, hogy következetes vagyok, csak azt, hogy komolyan gondolom." 

Sokszor esünk abba a hibába, hogy tudjuk mi is folyik körülöttünk, de néha az események olyan fordulatot vesznek, hogy beáll a teljes nihill. Robban az atom, és a teljes káosz eluralkodik. Ez persze nem mindig jelen rosszat.

Szeretem, ha tudom, hogy én irányítom az életem, bár néha elgondolkodok azon, hogy ez csak a mese habbal kategória, és csak ezzel nyugtatom magam, vagy tényleg így van. A kedves Moirák jól végzik a dolgukat, lassan egy díszes perzsa szőttes kezd alakulni.. 

Bizonyosság emberekben, helyzetekben és úgy általában. No az most nincs.. :) Meglátszik, h a bolondok havába léptünk, vagy csak tavasz van, nem tudom.

Némelyek kifordulnak magunkból, mások előkerülnek a süllyesztőből, vagy pont oda, megint mások távolodnak, és van aki közelít. Csak az a nem mindegy, hogy ki hova. Azt mondják az okosok, hogy magunk vagyunk sorsunk kovácsai. Szakmának ez sem rossz, főleg, ha jók vagyunk abban amit csinálunk. 

Néha egy kérdésen múlik minden, megint máskor egy hosszú beszélgetés sem visz előbbre. A mókuskerék meg csak pörög tovább, és attól a világ még megy tovább, hogy mi a teljes kétségbeesés tavában próbálunk a felszínen maradni, és mutatni a világ felé a minimum olimpiai aranyat érő úszási tehetségünket. Aztán jön a tájfun, és megújulunk. Vagy így, vagy úgy. Eltemethetjük addigi életünket, körberakhatjuk díszes virágágyással, elmondhatjuk a gyászbeszédet, és sarkon fordulva kiadhatjuk a kőmíves brigádnak az utasítást az építkezésre. Is't s new day.. Ugye a hétfők.. 

Egy konferencián az előadó azt mondta, hogy minden nap születésnapunk van. Minden nap lehetőség. 

Nekem ma van az első napja hátralevő életemnek. A brigád dolgozik (szó szerint is, mert a fejem felett huppognak már egy hete :D ), a nap süt, a madarak csicseregnek, nem folytatom.. :)

 Szeretem a hétfő reggeleket. Mindig megvilágosodom a világ nagy dolgairól, világmegváltó ötleteimet is ilyenkor szeretem szövögetni, aztán meg kisebb-nagyobb sikerrel nekiállni megvalósítani.

Folyamatosan törjük a fejünket, hogy mi, miért nem jó úgy ahogy van, legyen ez munka, suli, kapcsolat. De persze, hogy tényleg változzon a helyzet, nem nagyon teszünk semmit. Aztán meg jön a jól ismert kesergés a tegnapon, hogy ha többet.. ha jobban.. Ugye ismerős?? 

Pedig a változás, a lehetőség semmi máson nem múlik, mint azon, hogy mennyire is akarom azt a bizonyos dolgot.. Hajlandó vagyok-e kilépni a komfort zónámból.. 

Meg akarod szerezni a kiszemelt pasit? Attól, hogy otthon rebegteted a szempillád a tükör előtt, még nem fog randira hívni.. Attól, hogy megálmodod, mennyit is fogsz keresni, még nem utalják a számládra a vágyott összeget.. És még sorolhatnám!! 

Fel a mosollyal, a teendő listával, és sorban haladva mindent meg lehet oldani. HAJRÁ!! :)

Szeretem a hétfő reggeleket, no meg a tavaszt!! :)

Érdekes dolog ez a vágjál lyukat a kádba dolog.. Hogy jutunk el addig, hogy a félig tele helyett a félig üres a mérvadó? 

Eljutottam, vágtam, hogy mi lesz? Azt csak a jó Isten tudja.. Bár azt mondják, hogy rossz döntés nincs, mert amikor döntünk, mindig a számunkra legjobb utat választjuk. Jó volt visszatérni a régi nyüzsihez, a pörgéshez. Teljes az öröm, a fúú de jó vagyok életérzés. Hogy mi kellett ehhez? Elhatározás, kicsit máshogy élem meg a mindennapokat. Tetszik. Szeretem. 

Néha a szerelem az ami visszafog, ami gátol, ami nem a legjobbat hozza ki belőlünk, vagy a munkahelyi kudarc sorozat, vagy az emberekben való folyamatos csalódás. 

Hát tudjátok mit? Az összesre teszek nagy ívből! Az emberek többsége az újat hajtja, én a régit akartam visszakapni, a régi kicsi Én-t. Kifordultam addigi kicsit bunkó, de életvidám önmagamból, és most, hogy kezdek hozzá visszatérni laza 4 éves kitérő után, kezdem érezni, hogy újra élek. 

Láss csodát hat a leszarom tabletta, no meg a nagy lyuk azon a bizonyos kádon!! :D

Maja naptár vége? Közelítő és becsapódni vágyó kisbolygó? Globális klímaváltozás, Holnapután feeling? Nukleáris atomcsapás? Magyarországi télies idő télen államcsődközeli helyzetben?

Mindenki kiválaszthatja a neki tetsző alternatívát. Személy szerint olyat szeretnék, hogy puff és vége. De megint megelőztem a saját koromat. 

Mióta kicsiny bolygónk földjét koptatom túléltem egy-két világvégét. Bizony ám, igazim kis túlélő vagyok!! 

  Első apokaliptikus túlélésem idején lehettem vagy 10 éves. Épp hittanórára kellett visszamennem az iskolába, mert ugye attól, hogy jön a mindent elborító kénköves pokol, az élet nem áll meg, a kötelesség, az kötelesség, mit nekünk a bekövetkezni kívánó világvége.. De ugyan ki akar egyedül kimúlni e gyönyörűséges Földről vagy azzal együtt? Senki.. Én legalább is biztos, hogy nem akartam, és mivel szüleim dolgoztak, ezért társamul ebben a hosszú kirándulásban a kék kis plüss mackómat választottam, Bandit. Beraktam szépen a táskámba, ami ha jól emlékszem, egy egyszerű nejlon szatyor volt, és mentem hittanra. Így utólag belegondolva, bazi nagy mennyei irónia lett volna hittan óra közben megélni a világvégét, aminek ha jól emlékszem, délután 5 óra magasságában kellett volna bekövetkeznie. Ültem a teremben, szorongattam Bandit, és vártam. Izgultam, milyen lesz. Teljesen átjárt a hit, meg a mit tudom én mi, hogy ilyenben is lesz részem, és majd elmesélem anyuméknak, hogy milyen izgalmas volt a délutánom.. És csalódtam... Eljött az 5 óra, én pedig még mindig csak ültem, és vártam. Az óra végén, megállapítottam, hogy ez a világvége dolog baromi unalmas volt, és nem is mesélem inkább el senkinek. Ez volt az első túlélésem.

  '99-es nagy napfogyatkozás megvan mindenkinek? Itt is volt egy tervezett badabumm, hogy miért, na azt ne kérdezze senki. Kedves nagy érdemű, ez volt a második apokaliptikus élményem. Jók voltak a koncertek... Picit besötétült, a gagyi szemüveggel felnéztem az égre, és láttam, hogy nem látok semmit. Izgalmas volt. 

  Közvetlen ezután jött az új évezred forduló, amikor mindenki aggódott, hogy "Úristen mi lesz itt, megáll a technika, a világ, a minden, a Föld sem forog tovább..!!" Eközben J.Lo és P.Daddy meg összeházasodott.. Elmondhatjuk, hogy ez a világvége is csak annyira volt valós alapokon nyugvó, mint az előbbi pár nagy szerelme. 

  Innentől kezdve megmondom őszintén, nem nagyon követtem nyomon az "utolsó napok" számát. Tinédzser lettem, és nem volt időm ilyen dolgokkal foglalkozni. 

A filmiparnak annál inkább. Egy időben nagy keletje volt a "hogyan is lesz ez a mindmeghalunk?" dolognak. A filmeket megnézve, mindig megnyugvással töltött el a tudat, hogy bármi lesz is itt, az csak a Föld butábbik felét, Amerikát fenyegeti. Oda potyognak meteorok, szállnak le földönkívüliek, törnek ki a város közepén vulkánok, pusztítanak zombi vírusok, ragadtatnak el az arra érdemesek a tiszta lelkükkel együtt.

  Az utolsó tényleg így volt, azaz lett volna, ha az volna nem lett volna... Tavaly május 21-én volt az Elragadtatás napja, persze made in USA módra. A nagyon okos pünkösdista keresztények tagjai voltak a kitüntetettek, akik először elhagyhatták volna ezt a földi poklot, hogy lelkük megtérjen a teremtőjükhöz. És igen, voltak akik gyorsan fel is mondtak a munkahelyükön, eladták javaikat, hogy azokat jótékony célra felajánlva ugorjanak néhány helyet a mennyei ranglistán. Aztán néhányan nekiálltak aggódni az itt maradott jószágaik után, hogy mi is lesz velük, amikor a gazdi a mennyei jóságból, már nem tud neki innienni adni.. Egy szemfüles vállalkozó erre meg is adta a választ, menhelyet csinált a tisztátalanoknak, néhány 10$ fejében. Mondanom sem kell két nap alatt hülyére kereste magát. 

Eljött a nagy nap, május 21-e 18 óra. Bevallom élő közvetítésben néztem az eseményeket.. Nehogy már lemaradjak a természetes szelekció ezen formájáról. Olyan fél 7 magasságában már jött is a közlemény, hogy a szekta  feje, Harold Camping elszámolta a dátumot (hozzáteszem, szegénynek nem ez az első számítási hibája, 1944-re is jósolt már egy végítéletet). HA HA HA

  Becsapódó kisbolygók és egyéb finomságok.. Na ettől félek a legkevésbé. Nem azért mert nincs rá esély, mert ilyen nem lehet, nem. Az én szubjektív meglátásomban ez a verzió úgy néz ki: a kisbolygó jön, lát, győz. Kész vége. 

  Globális klímaváltozás és leálló Föld mag? Na puff neki.. A klíma, mióta föld a Föld, változik. Az ipari forradalom óta tény, hogy nagyobb a környezetterhelés, meg vékonyodik az ózon réteg, és az összes eddigi környezetvédelmi világcsúcs értekezlet pontja is igazak. Aláírom, hogy úgy, és ott rombolunk ahol tudunk, de azért ne várjuk már könyörgöm, hogy 2 nap alatt jön a gigamega jégkorszak, meg a mindent elborító tenger Noéval a tetején! A jégkorszak amúgy is periódikus történés, és mi épp egy felmelegedő ágban vagyunk. Megsúgóm azt a plusz infót is, hogy egy vulkán kitörés több káros anyagot prüszköl a levegőbe mint az emberiség együtt, ha a koncentrációját nézzük lokálisan. Szóval előbb egy deep impact, mint ma egy Holnapután!

  Atomcsapás. Ez csak félig meddig jelent világvégét. Nekünk igen, a kiválasztottaknak nem. Tavaly jött olyan fenyegetés arab érdekeltségű robbogatós embertársaktól, hogy néhány atomot elrejtettek Közép- Európában, és nem félnek használni őket. Itt azért megmondom őszintén egy kicsit féltem, mert ezek nem az "Állj, vagy lő a mamám!" elven élnek, és tényleg elég elvakultak ehhez, szóval, gondoltam, ha kérhetem valahol a környékemen tessék robbogatni. A gomba felhő elmaradt, bin Laden megtért a teremtőjéhez. Itt sajnos közel sincs vége a történetnek, de mint mondtam, ez csak nekünk halandó pórnépnek jelent "the end"-et, mert minket nem lőnek ki az űrbe, vagy rejtenek el szuper titkos föld alatti bunkerben, hogy mi legyünk a kiválasztottak, akik a radioaktív szenny elülése után, magjainkat egyesítve népesítjük be ismét a bolygót.

  Ameddig nincs bumm, addig élhetjük tovább nyugodt mindennapjainkat, vagy mégsem? Jah nem, TÉL van, ami aztán tényleg nagy csoda.. Napok óta hangos a média, a közösségi oldalak a Magyarországot fenyegető fagyhalálos  világvége fikciótól. A recept: végy területenként maximum 50 centiméteres hóleplet, majd adj ehhez -25 fokos hideget. Kész is a tökéletes pánik hangulat. A mindig felkészült közút kezelők megborjulnak és nézik a kis kapukat,  az állami vasutunk már csak hópihés vagonokat indít, azt is késve, a boltok polcai üresen ásítoznak, és tán még az 1912-ben megjelent farkasok is visszatérnek a pesti utcákra...

(Nyáron, meg majd sírunk, hogy milyen kurva drága a zöldség-gyümölcs, mert ugye kevés van belőle, mert TÉLEN meleg volt, és a kedves kis kártevők valamilyen okból kifolyólag nem akarták maguktól beadni a kulcsot, csak mert meglátták a naptárban a december-január-február feliratot..)

Nem is tudom, hogy fordulhat elő ilyen időjárás télen itt, kicsiny kenguruval ugráló országunkban? 

  Az apokaliptikus előrejelzés utolsó gyöngyszeme kis szösszenetemben a maja naptár vége. Stop táblát kérek. 

Jóslatuk szerint az ötödik (utolsó) Nap ideje, amiben most élünk, 2012. december 21-én egy mindent elnyelő árvíz következtében fejeződik be, amit a világűr újjászületése követ majd. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Maja_civiliz%C3%A1ci%C3%B3)

HA elhisszük, amit a szemünk lát és az agyunk felfog, ebből a hiteles forrásból, akkor beláthatjuk, hogy ennyi volt, építsünk bárkát, amivel a világűrben hajózva végignézhetjük, hogy születünk újjá. Tök jó, ki ne szeretné ezt látni?

Visszatérve a realitás (?) talajára, kezdjük kicsit már használni a kis buksinkat.. Ki tudja megmondani, hogy hány nép és kultúra volt már a történelemben, aki saját teremtés és pusztulás történettel rendelkezett, és mindehhez egy jó kis naptárt is csinált a'la home made?? Fel a kezeket! Na itt gond, mert rengeteg volt. Letűnt korok ismert és ismeretlen civilizációi hol hasonló, hol különböző módon látta a végkifejlet időpontját és történéseit. Milyen jó, hogy találtunk egyet, ami a mi korunkban ér pont véget, nem? Azzal a résszel nem is akarok foglalkozni, hogy dec.21-én pukk és vége, mert az unalmas. Az ezoterikus magyarázatban több fantáziát látok, miszerint, egy új kor jön el. Mit ne mondjak éppen itt az ideje..! Egy sokkal jobb, szebb világ köszönt ránk. 

Hurrá, love and peace, kánaán, nirvána, éljen Woodstock!!! Mindenki választhat kedvére valót.

Jó múltkor, talán valamikor tavaly nyáron vagy ősszel sikerült magamévá tennem a Rubber című film csodát. A film első képkockáinak monológja adta az ötletet a blogom nevéhez is. Mert csak... Ezért készült a film is, "mert csak" alapon. Művész film, és abban a kategóriában meg is állta a helyét, igaz azt hozzáteszem, hogy a gyilkoló, és önállóan gondolkodni képes gumiabroncsról szóló kis szösszenet nem egy vasárnapi matiné. A maga nemében még élvezhető is, bár nem egy fáradt melós nap lezárására való, mert akkor csak a nagy összevisszaság marad, és az "ezt meg mi a faszért kellett...??" érzés.

Filmek.  Valahogy olyan érzésem van évek óta, hogy egyre kevesebb az igazán jó film. Persze ez lehet, hogy csak az én megtekert ízlésem hibája. Igazán a kaland, a horror, a történelmi drámák és a mély értelműbb filmekért rajongok.

De a lényeg most a  "katasztrófa turizmus" jelzővel aposztrofált filmeken van, amikhez végig az "úristen, mi ez?" érzés társul. Muszáj nézni, mert vagy annyira szörnyű dolgokat mutat be, vagy annyira nem tudom, hogy mit látok épp, de egyszerűen nem tudom az esc-et megnyomni.

Három ilyen filmhez is volt szerencsém az elmúlt időszakban. Sorrendben Saló, avagy Sodoma 120 napja, Paranormal activity, Szerb film. Mindegyik horror, de ettől még nem is szorultam volna pelenka cserére, vagy lettek volna álmatlan éjszakáim, mert bevallottan horror rajongó vagyok, na de ezek...?  Az első és utolsó alkotás jó eséllyel rakna sárga cédulát egy gyenge idegzetű ember nyakába. A Paranormal activity pedig csak szimplán a saját ökörségem miatt akasztott ki, no jó, meg rá is segítettek erre az éteren keresztül.

No de sorrend!

Saló, avagy Szodoma 120 napja... A hetvenes évek nagy port kavart filmje, még most is jó pár országban tiltó listán szerepel. De Sade márki francia író , filozófus (az ő nevéből ered a szadizmus szavunk, ami valljuk be elég beszédes) 1785-ben írt Szodoma 120 napja című könyve alapján készült. Mondhatni alapmű, gyenge gyomorra nem- vagy kizárólag akkor, ha üríteni szeretne de nem tud- ajánlom. A szadizmus, a szexuális aberráció,a korlátlan hatalom, a brutalitás világát mutatja be, egy amúgy is kemény korszakban. Igazából a film utolsó, talán negyed órája volt az, amire a megedzett lelkem is megálljt mondott. Nem a vérengzős, skalpolós, szemkinyomós brutalitás volt, ami miatt a film végét követően, csak néztem ki a fejemből, nem... Olyan világot élünk, ahol, ha valakinek sok pénze van sok dolgot megtehet, akinek még ennél is több, az pedig már szinte mindent. Ha ehhez még egy fincsi kis szexuális aberráció is társul, akkor már el is jutunk a Hostel című film által is bemutatott történet sorozathoz. És igen, attól hogy valamit nem akarunk vagy  nem tudunk elképzelni, attól az még van. Nem lepődnék meg túlzottan, ha az esti híradóban szerepelne hasonló történet:  elraboltnak fiatalokat, szarevésre, egymás erőszakolására kényszerítették őket a középkorú fogva tartóik, majd miután kiélték rajtuk a mindenféle vágyakat, egyenként, válogatott tortúrának kitéve, hosszú szenvedés után a hátsó kert földjétől megfulladva lehelik ki lelküket. Ezen a realisztikus ábrázoláson kicsit megilletődtem. A forgatás viszont a leírások szerint nagyon jó hangulatban telt.

Paranormal activity... Besenyőt idézve mondhattam volna magamnak: "Nooormális?". Egyedül a lakásban, épp éjfelet üt az óra, a régi épület amúgy is recseg néha, a csövek zörögnek. Nem baj én kemény vagyok! Meg van egy kis tacskóm, ő majd jól megvéd, bokán harapja a szellemet.. No de ne haladjunk ennyire előre. Kaptam az ötletet, és mivel szeretem a horror filmeket, gondoltam hozzájuttatom magam eme, az amerikai filmipar gyöngyszeméhez. Igaz a várt borzongás általában elkerül az ilyen kategóriájú filmek nézése közben, mert az agyam a kivitelezés módját kutatja, úgyhogy nem hatnak meg nagyon az ijesztő, undort keltő jelenetek. A szellemes filmeket is ide soroltam, amíg ezzel az alkotással nem találkoztam. Jah, tudom le vagyok kicsit maradva, most adják a harmadik részt, vagy készül, de a lényeg, hogy a médiában, már a Paranormal activity 3 a menő. De, mint mondani szokták kicsire nem adunk, nagy meg nem számít. Felvéve a történet eredeti szálát, lyukat fúró kíváncsiságomnak engedve belepillantottam a filmbe, sötétben, fotelban ülve, nyakig takarózva, recsegő, zörgő hangokkal aláfestve. Nem, nem voltam akkora májer, hogy végignézzem.. Csak belepörgettem, de persze, hogy mindig az "érdekes" részekhez sikerült. Amikor végre sikerült kikapcsolnom, bevallom féltem egy icike picikét, na jó annál kicsit jobban. Persze, az éteren keresztül kaptam még ehhez a támogató szavakat, hogy nem lesz semmi baj, maximum majd valami elkapja a bokámat a parketta felett, illetve a kis kutyám, biztos ugatni fog, ha meglátja a szoba bal felső sarkában lévő szellemet. Igen. Egy óra múlva, már a lábamat ki is mertem nyújtani és a takaró is lejjebb csúszott az orr szintről. Megkaptam a kellemes horroros borzongást, amit- meg kell mondanom- az elmúlt lassan 10 évben nem tapasztaltam film nézés közben. A filmről: eszméletlen alacsony költségvetéssel és egy majdhogynem kézi kamerával készült- igen az Ideglelés című filmhez hasonlóan- film. Ellenben annyira jól megcsinálták, hogy az valami fantasztikus, nem hiába hozott több száz milliós hasznot világszerte.

Szerb film... Ebben a filmben egyesül a szexuális aberráció klinikai esete, a brutalitás, a minden. Ez maga a borzalom. Ha elvonatkoztatunk a történettől, ami nehéz, de ha mégis, akkor egy tényleg jól megrendezett filmet kapunk, az aktuális hangulatot jól tükröző képi világgal. A történet egy volt pornó színész életének utolsó szeletét mutatja be. Sablonosnak tűnő utolsó nagy munka, amiről persze nem adnak bővebb felvilágosítást, "majd hívunk, te jössz, és ott majd megtudod mi a helyzet". És persze megy. A film szex és a szexuális brutalitás körül forog, újszülöttel, halottal, gyerekkel, mindennel ami dugható, szóval maga a látvány is gyomorforgató. Az utolsó képkockák már-már a totális önmegsemmisülésbe tudják taszítani a kedves nézőt. Alátámasztom az egyik filmkritikában írtat, hogy egy gyenge idegzetű ember számára ez az alkotás igen is képes maradandó lelki károsodást okozni. Nem néztem végig, isten ments! A helyzet ugyan az, mint a Salo esetében. Bár itt a képi megjelenítés, a láttatás is még inkább letaglózza a nagyérdeműt. A legszörnyűbb, hogy igen, ilyen előfordulhat, és valószínűleg elő is fordul napjainkban. Ezt a filmet tényleg csak és kizárólag erős idegzetűeknek, de leginkább senkinek.

Pont.

 Hát nem.. Írom ezt annak ellenére, hogy az iskolában megtanították, hogy "hát"-tal nem kezdünk mondatot.

Annyi téma, ötlet van a fejemben, hogy mivel is kezdhetném blogírói pályafutásomat. És csak ülök a gép előtt, és nézek ki okosan a fejemből.

Ebben az ultra modern világba, ahol a kis kütyüink nélkül még élni sem vagyunk képesek, ahol a facebook-kal kelünk (igen, én is.. bevallottan függő vagyok, DE! kapcsolattartásra használom ám :) ), mit is lehet írni olyat, amire még esetleg valaki kíváncsi lehet.

Kezdhetném akár a jelenlegi gazdasági helyzettel is, szakmámba vágó is lenne, de ezt nem tartom túl jó ötletnek, még magam számára sem lennék per pillanat túl érdekes. Lehetne művészet, zene, film, mai fiatalok borzalmas viselkedése, autók, technika... Mindegyik érdekes, és a későbbiekben lehet is majd szép számmal ezekből bejegyzés. 

De még mindig nem járt át a bizonyos "Heuréka" érzés :) 

Nem baj, kezdésnek ez is jó lesz.. 

Tegnap egy érdekes beszélgetésben volt részem. Tudni kell rólam, hogy egy mérhetetlenül cinikus és szarkasztikus emberke vagyok, az általános és önirónia a lételemem.

Az immár felnőtt lány megkérdezte édesanyjától:

"Anyu, tudom, hogy nagyon hamar fel kellett nőnöd, meg fiatalon is érett voltál, de miben láttad másnak a világot 30 évesen, mint 18 évesen?" A válasz az volt, hogy leginkább abban, hogy rájöttem, mennyi mindent nem tudok.

Ezen elgondolkodtam. Valóban ahogy telnek az évek, azzal leszünk többek, hogy bár naponta megküzdünk mindennel, magunkkal -mással, a körülményekkel, a világgal, vagy aki amivel épp akar-, és mindebből csak az marad, hogy még mennyi mindent nem tudunk? És tényleg :), de ez jó, mert van hova építkezni, hisz mint tudjuk "Rome wasn't built in a day".

Blogomnak van-e célja? Jó kérdés.. :) Miért csináltam? A címben a válasz :)

Mit fogok ide felrakni? Mindent, amiről véleményt szeretnék írni, amit meg akarok osztani a nagy érdeművel. És ha nem olvassa majd senki? Az sem gond, néha még ez a lehetőség is jobb, mintha a véleményünk, az érzéseink a saját "négy falaink" között maradnak.